Délutáni séták az őszben.
színekben úszó lágy magány.
utazások a teagőzben.
homály mögé rejtett halál...
Emlékszem a lányokra,
kikből nem volt sok nekem,
de illatukat örökre rányomta
lényemre az élet. Nem feldhetem.
Ködös állomások, vonatgőz.
Rikácsoló utasok, visító vadludak.
Mámoros képzelgések, alkonyat.
Feledésbe merülő proféciák,
mtafizika, vallás. Mind mit ér?
Ha hajnalon túlra, egyik sem kísér.
