-portré a nőről… neki-
Bársonyos íz a szádban. Fölébredél…?
Az asztalon a fásuló éjszakát
idézi egy leszakadt gomb, egy levél,
egy pakli kártya, s az őszi nagykabát.
Fölállsz, az ablak felé indulsz halkan,
s figyelsz, hogyan kel életre a város:
amott a ködben egy árnyék elsuhan,
a hajnalt kettészeli egy villamos.
A gombot visszavarrod a kabátra,
eltemeted fáradtan az ünnepet
s rágyújtanál egy utolsó szivarra…
Szagolnád a dohány milyen illatos,
de menni kell tovább –súgja leveled-
vár rád is egy ilyen ködös villamos.
