Könycsepp

Könny a könny ha nem víz elem,
csak belül fullasztgat?
Sírás marad e a sírás,
ha lelkem csak érzelmeket hullat?
S ha a szem a lélek görbe tükre,
nem lehet a könny érzelem?
Ha szavakba sírom fájdalmam,
vajon segít a lelkemen?
S ha érzéseket adni és kapni,
lételeme az embernek?
Mondd, elfogadod e könycseppet,
mely azt dúdolja: szeretlek…?

Hajszál

Szürke mámor libbentette meg haját,

s egy szál belvészni látszott a világba,

De sírás közben hirtelen rámtalált,

s már tudom: nem éltem hiába.

 

Buddha

Szerepjátéknak hívták

mindenki ismerte,

el is játszották

reggel, délben, este.

Míg egy nap egy ifjú

szerepeit eldobta,

nem lett többé hiú:

Gautáma Buddha.

Jóslat a kávéscsésze aljáról

(én amúgy nem szoktam kávézni)

 

Hófehér lapomra mint a nyálam csepeg a vérvörös tinta,

Egy régi rím gyúl kölyök lényemben: hinta,palinta.

De eltemettük ezt már uraim, s halott a halál is,

Halott a hallhatatlanság, halott az élet, ami volt, semmi sincs.

Mi marad hát nekünk? Ebereknek! Emberekenek?

Sem halál, sem halhatatlanság, sem élet!

De mienk az állam, a gyárak s a fegyver.

Talán boldogok is leszünk ezzel.Majd, egyszer…

Hulla vers

Hulla városban hulla bolt,

Az eladó is hulla volt.

Hulla pénzért árult hulla bort.

Hullafehér ingjén hulla folt.

Hull az élő hull a holt,

Fölemészt mindenkit a hulla volt.

Hulla ember hulla hangon horkolt,

Hulla hívő hulla imát mormolt,

Hulla torkokból hulla ária szólt,

Isten is egy hulla volt.